Mindig nagyon szerettem Ficsku Pált, vagy Gyulai Csabát, úgy értem, rendes, távolból rajongó olvasóként, bár egyszer egy estén keresztül udvarolt nekem a Libellában úgy hat éve, akkor nem mint olvasó kedveltem meg, hanem mint civil és magányos nő, és egy nagy nagy hátizsákban…