Jó, képet pakolászni végülis nem olyan nehéz. Úgyhogy nesze mégegy. Az írek még a vécépapírra is nemzeti fuksziamintát nyomnak. Az út mentén méteres bokrokon nő az, amit itthon sokezerért kiscserepes változatban kapni.A rododendronról nem is beszélek. (Tényleg nem.)
Írni még mindig nincs mit, de a kedvenc kollégám kedvéért, aki még a pisztáciás-körtés spenótsalátát is szereti, és aki egyes felmérések szerint egy Basa típusú pasi, legalább egy pár képet iderakok. Ír sírdísz gyűjteményem ékes darabjait.