kert

Többek kívánságára lerántom a leplet a szárított paradicsomról.

(Szegény A tegnap nem kapott az juhtúróval töltött husija mellé, pedig kifejezetten szerette volna egyrészt látni, másrészt kóstolni őket. Reklamált, és kiderült, nem véletlenül nem kapott: elfogyott és azt hitték, nem tűnik fel. Hát de. Mindez a majd Leonardban.)

Szárított paradicsomból az olaszok brillíroznak, de ebben az esetben ez nem is az ő érdemük, hanem a napé, ami süt. Mert a szárított paradicsomhoz nem kell más, mint egy piaci faláda, egy kés, amivel kettévágunk minden paradicsomot, és a nap, ami hosszan és erősen süti őket, pont száradásig.

És olyankor többféle megoldás létezik, többféle út, amin elindulhatunk, én most egyet mondok el, az úgynevezett sott'olio megoldást:


Szárított paradicsomok "olajalatt"
Hozzávalók:

1 kg paradicsom

olivaolaj (extraszűz)

borecet

só

piroshegyespaprika

bazsalikom

fokhagyma

kapribogyó

menta



Érett, kemény paradicsomokat válassz. (Mihez nem érett és kemény paradicsom kell hanem éretlen és löttyedt? Na mindegy.) ha olaszok lennénk azzal is tudnánk valamit kezdeni, hogy a San Marzanoi fajta a legalkalmasabb. De nálunk csak paradicsom van. Esetleg koktél-.

Vágd őket ketté, és terítsd ki őket a napra a ládára. Néha fordítsd meg őket, a tökéletes száradás érdekében. Estére hozd be őket a napról, mert a hajnali harmat nem tesz jót, kezdheted újra.

Ha megszáradtak, borecettel mosd át őket és csöpögtesd is le.

Keríts egy befőttes üveget, és kezdd el rakni. Paradicsom, fűszerek, paradicsom, fűszerek, paradicsom, fűszerek.

A végén öntsd fel olajjal a rakást.

Ne fedd be rögtön, várj egy napot, lehet, hogy még szükséges lesz egy kis utántöltés, hogy ellepjen az olaj mindent.

Várj.

Várj.

Várj.

Egy hónap múlva kész.