kert

Először - és eddig utoljára - húsvétkor találkoztunk, rögtönzött íróolvasótalálkozó, visszafogott reklámparfümjével meglocsolt, és kávéztunk, és méregettük egymást, megjegyeztük, kicsi a világ, hasonlóságok ifjúkori élményeinkben, hasonló töketlenségekkel tarkított huszas évek, a testvére egy henteshez ment férjhez, jó a tornacipőm, meg az indiairágógumis táskám, szar szövegírónak lenni reklámügynökségnél, de étteremkritikusnak annál jobb, a tonettszékek is jók, az új könyve főhőse a parkomon keresztül menekül, meg ilyenek. És vidáman elköszöntünk. Most látom, hogy Párizsban járt, és mindjárt, már tényleg mindjárt befejezi a regényt. Vicces ez az egész itt, nézzétek.