Nem, nincsenek tekintettel arra, amit az előbb kértem szépen.
Itt ülök egyedül és csalódásszag terjeng az egész irodában.
Meg kétségbeesettség- és szomorúságszag és múlásszag.
Büdös. Mint a konyhám, amiben egy hete állnak a mosatlan tányérok. Jó kérdés, hogy azért hagytam-e őket ott, mert ennyire gusztustalan nő vagyok, vagy mert azt akarom, hogy megint egy héttel ezelőtt legyen, amikor A utoljára nálam járt.
Ez az utóbbi verzió nagyon romantikus lenne, bár értelmetlen is egyben.
Olyan majdnem, mint a halott szerelmed hamvait a konyhában tartani a só és a liszt között.
Azt hiszem, hogy mégiscsak egy gusztustalan nő vagyok.
2003.09.10. 15:10 muzsa
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://zsaklintriste.blog.hu/api/trackback/id/tr731495444
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
