Lehetne megalázó is.
Szembesülni azzal, hogy nem a jól rejtegetett, de általam még mindig remélt magamódjánszerelem hajtja A-t a szentisten parkba.
Csak a sajnálat és a vigasztalni akarás, ebben a szahar vészhelyzetben.
Én most mégis inkább azt érzem, hogy én használom őt, mint egy fájdalomcsillapítót, vagy mintha A lenne az én perszonalizált Xanaxom.
Ööö. Nem tudom melyik a jobb.
De nem ezen kéne rágódni.
Csak elfogadni a segítséget, megköszönni és felhasználni legjobb tudásom szerint.
2003.12.17. 19:56 muzsa
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://zsaklintriste.blog.hu/api/trackback/id/tr621495576
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
