kert

Nem haltak meg a virágok a teraszon amíg távol voltam, sőt, a leander végre elkezdett virágozni. Pedig úgy magukra hagytam őket.

Lelkiismeretfurdalástól mardosva aztán az Őrségben az ablakunk alatti petúniákat szépítgettem. Nem sokáig, M tollasütője ugyanis 5 perc után az arcomban végezte, útban voltam, egyébként meg miért nem élvezem a hosszú hétvégét a családommal, mit pöszmötölök ott, úgykellnekem. (a kutya után sorrendben én élveztem a legjobban, de ne nyissunk vitát.)

Persze csak kicsi a monoklim, ami rossz, mert a nagy sebesüléseket szeretem, az egész térdet borító sebeket, de jó is, mert ma vagyok először a város leghidegebb munkahelyén, és még két hétig maradni is akarok. Holnap jön velem valami prémtakaró, hogy állni tudjam a sarat, meg a havat, itt, a mínuszokban. Ők „standard fűtés és hűtésnek” hívják.