Az öcsém szerint semmiből nem olyan jó enni, mint a frizbiből, ami egy nagynevű cég (nekem ők a magyar huhcorp.com, csak nem fiktívek, ami elég nagy baj) talán karácsonyi repiajándéka lehetett.
A frizbiről sok dolog eszembe jut: S, aki minden plakátról rámmosolyog, de olyan ravaszul, mintha a következő pillanatban passzolná a frizbit, jó vicc, móric. Miatta lett ez az egész blog, ha jól emlékszem. Örülök, hogy lett. Aztán meg eszembe jut egy abszolút a témába vágó vers, micsoda véletlenek vannak:
Visszasírod majd, ez a múlt,
mondtad egyszer a lépcsőn vacsorázva,
mikor napok óta egy fehér frizbiből ettünk,
mert a tányérok becsomagolva álltak.
Néhány év múlva (tányérral-frizbizés után),
mikor a lépcsőn sírtam, vissza-
jössz-e? (becsomagolva álltál),
azt mondtad, elrepült,
jó dobás volt pedig,
de az idő nem kedvez, másfelé húz,
megálltam fehéren a levegőben:
a szívem félrehordott.
2004.09.04. 09:06 muzsa
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://zsaklintriste.blog.hu/api/trackback/id/tr501495732
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
