Hát beütött. A tavasz. Persze még itt, de jött velem. Rucola mag (egy c!) formájában, például.
Aztán kikéredzkedtek a teraszra a magas szárú, snobbish, „Touch me” primulák.
Majd az asztalra került a jószagú is.
Kicsit el is felejtettem már, hogy hazafelé a repülőn csak bőgtem, és magamban azt mondogattam, végülis nem is baj, hogy lezuhanunk. Talán ha vennék még 20 tő árvácskát meg pár nárciszt, ha lefesteném a híres írót tőlem elválasztó falat fehérre, ha bepácolnám a fasámlit, amin a bougainvillea szokott ülni, ha kivasalnám a ruhákat, ha felraknám a függönyt a megpucolt ablakra, ha elmosogatnék, ha elolvasnám a felgyülemlett újságokat, ha. Akkor talán nem lenne időm arra úgy másfél napig, hogy megint elkezdjek bőgni.
2005.03.18. 16:59 muzsa
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://zsaklintriste.blog.hu/api/trackback/id/tr851495748
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
