Úgy tíz éve mellémszegődött egy pocakos, szakállas, erősen illuminált alak a Libellában. A lába közt egy hatalmas hátizsákot tartott, benne 6-8 vekni kenyér, 8-10 liternyi dobozos tej. Egész este egy távoli faluról mesélt, ahova éppen szándéka volt leutazni, miközben többször megkérte a kezemet. A részeg barátnők bíztattak, menjek, "ennek" legalább kellenék, nem úgy, mint álmaim egyébként szintén pocakos, züllött ábrázatú és alkoholista pacákjának. Határozott nemet mondtam. Később kiderült, ugyanott gyártatunk gyereket. Az ember nem kerülheti el a sorsát. Ha igent mondok neki, akkor is ugyanoda jutok....
2006.11.12. 21:13 muzsa
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://zsaklintriste.blog.hu/api/trackback/id/tr961495782
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
