kert

Az embernek kell, hogy legyen egy barátja, aki csak annyit ír: Sarkadi Imre, Elveszett paradicsom, a Ruttkai Éva mondja.

És nekem van. Megnyugtató érzés.


Idézek és lefekszem aludni, pár percen belül itt az ősz.


Kedvesem, beszélhetsz akármit, ilyen zöldségeket is. Nem fog sikerülni kétségbeejtened.

Elég kettőnknek a te kétségbeesésed, sőt, még az is sok.

Elbúcsúzunk, s mikor magadra maradsz, meg fogod érezni, hogy én azért vagyok. S téged választottalak.

Ha a bibliai példáknál akarsz maradni, kedves, hát szolgálj értem hét évet.

Vagy kétszer hét évet, mint Jákob Ráchelért.

S ha nem, akkor tudni fogom, hogy csak pillanatnyi ötlet voltam az életedben, az utolsó lehetőség, amit még nem volt szabad kihagynod.

És ha így van, eredj és akaszd fel magad mindjárt a körtefára!

Akár végig is nézem!

Igen, igen! Ne haragudj kedves, de muszáj volt valami gorombát is mondani, valamit visszaadni abból, amivel te gyötörsz...