Nézem a pálcikafiút és a pálcikalányt, ahogy fogják egymás kezét, van napocska, van holdacska, meg vidám ház, meg hegyek. A karácsonyi ajándékom. Meg nézem azt a nagyszemű kisfiút, akinek a legjobb versenyautója lehetett a kerületben, és kantáros nadrágja, és rengeteg színes ceruzája. Meg azt a mosolygós harmincévest, 1x1,5 centiméteres "nagyításban".
Maszatos az utasésholdvilág.
Besüt a hold a szobámba.
Mindent nem tudok kidobni, nem merek kidobni.
Most elhagyott minden erőm. Most hagyott el.
2004.01.06. 00:54 muzsa
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://zsaklintriste.blog.hu/api/trackback/id/tr571495602
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
