Ma, ébredés előtt 2 perccel: A elmeséli, hogy megcsalt, most pedig lelép, ne legyek meglepődve, miközben a Római parton hekket eszünk, és az is kiderül végre, mint amikor felgyújtanak egy százas izzót, hogy tényleg én tehetek arról, hogy eddig mindenki elhagyott. Hogy rosszabb felismerőképességem van, mint egy kétéves gyereknek, amikor a "kockát a négyzetes lyukba, téglatestet a téglalap alakú lyukba" játékot először oldja meg. Vagy nem is. Tudom én, mi, hova való, de csakazértis a kúpot akarom begyömöszölni a szögletes nyíláson keresztül. Sose azt adom, amit a másik kér. És sose azt várom, amit a másik adni tud. De azt teljes erőbedobással.
Ma, ébredéskor: A mellettem alszik, mosolygós meglepetésérzés (hát ez itt van, mégis? HÁTEZITTVANMÉGIS!), befelé szitkozódás (bazmeg bazmeg bazmeeeeg), emlékezés (délben vörös áfonya alapú ebédet kell készítenem – mi a fenét lehet csinálni vörös áfonyából????)
2004.01.31. 09:27 muzsa
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://zsaklintriste.blog.hu/api/trackback/id/tr111495648
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
