kert

Gyümölcs-e a paradicsom?

Ma két éve.

Állítólag kiskoromban két kézzel markolásztam a tálban a paradicsomokat, és eksztatikus állapotban skandáltam: pajicsom, pajicsom, PAJICSOM.

Mióta feldolgoztam a héten azt a 25 kiló pajicsomot, és beadagoltam az egy éve gyűjtögetett, lecímkézett, kisikált, minőségi borosüvegekbe , a viszonyunk kissé hűvösebb.

Pedig a legjobb gyümölcs. És ártatlan.

Az öcsém szerint semmiből nem olyan jó enni, mint a frizbiből, ami egy nagynevű cég (nekem ők a magyar huhcorp.com, csak nem fiktívek, ami elég nagy baj) talán karácsonyi repiajándéka lehetett.


A frizbiről sok dolog eszembe jut: S, aki minden plakátról rámmosolyog, de olyan ravaszul, mintha a következő pillanatban passzolná a frizbit, jó vicc, móric. Miatta lett ez az egész blog, ha jól emlékszem. Örülök, hogy lett. Aztán meg eszembe jut egy abszolút a témába vágó vers, micsoda véletlenek vannak:



Visszasírod majd, ez a múlt,

mondtad egyszer a lépcsőn vacsorázva,

mikor napok óta egy fehér frizbiből ettünk,

mert a tányérok becsomagolva álltak.

Néhány év múlva (tányérral-frizbizés után),

mikor a lépcsőn sírtam, vissza-

jössz-e? (becsomagolva álltál),

azt mondtad, elrepült,

jó dobás volt pedig,

de az idő nem kedvez, másfelé húz,

megálltam fehéren a levegőben:

a szívem félrehordott.

Nem úgy a kert vége, na. Hanem annak a kertnek a vége, amiben idilleztünk.

Kérdésem is van: normális az, hogy a bougainvilleám vagy vagy alapon növeszt virágot és levelet? (Persze tudjuk, a virágjának mondott dolog valójában levél, de érted...) Szóval most csak virágja van, a leveleit elhullajtotta. Eddig pedig csak levele volt, a virágok az istennek se jöttek elő.

Vagy ez egyáltalán nem furcsa, hanem olyan, mint az élet? (muhaha)

Ha jól van ez, bebaszik az.

A kert vége.

Mondjuk háttérképnek, ha kell.

A kert elejében pedig a házinéni (velem egyidős lány), miközben kegyetlenül írtotta a bazsalikomot és a cickafarkat, megkérdezte, ugye tanuló vagyok még?:)

Hálából elmeséltem neki, hogy kell pestot csinálni.

Nem haltak meg a virágok a teraszon amíg távol voltam, sőt, a leander végre elkezdett virágozni. Pedig úgy magukra hagytam őket.

Lelkiismeretfurdalástól mardosva aztán az Őrségben az ablakunk alatti petúniákat szépítgettem. Nem sokáig, M tollasütője ugyanis 5 perc után az arcomban végezte, útban voltam, egyébként meg miért nem élvezem a hosszú hétvégét a családommal, mit pöszmötölök ott, úgykellnekem. (a kutya után sorrendben én élveztem a legjobban, de ne nyissunk vitát.)

Persze csak kicsi a monoklim, ami rossz, mert a nagy sebesüléseket szeretem, az egész térdet borító sebeket, de jó is, mert ma vagyok először a város leghidegebb munkahelyén, és még két hétig maradni is akarok. Holnap jön velem valami prémtakaró, hogy állni tudjam a sarat, meg a havat, itt, a mínuszokban. Ők „standard fűtés és hűtésnek” hívják.

Munkaadó: Csak azért hívtalak, hogy megkérdezzem, hogy tetszett, amit láttál nálunk, megfelel a munka?

Zsaklin: Hát, ahogy azt Monica mondta a Jóbarátokban, „büszkeségem sincs és a pénz is nagyon kell”.

Ennyi helytelen választ, ejnye.

Nem, nem kaptam meg az állást, hát hogy is gondolhatja bárki, hogy ezek után megkaptam.

De most itthon vagyunk, tojásos lecsót főzünk és a Meteormant nézünk, kell több?

És emlékeztek még a lecsós research-re?

"Sometimes you just keep inviting back and back a candidate, and think about the person and all, and sometimes, you don't even want to go all the way to the end of the interview, because you know you got it after say 5 minutes, and you just politely make it through, but in your heart you know you have it, and there is no point in seeing someone else. And that was the case with Eva." - írta rólam az állásinterjú után a felvételiztető.


Szerintetek megkaptam a munkát?

Az ismerősöm tegnap egyszerre vásárolt termékenységet növelő gyökeret és óvszert, valamint cigarettát és dohányzásról való leszokást elősegítő tapaszt.


Szerencsére az ismerősöm szerelme csak nevetett, amikor este hazaért. Tudja, hogy az ismerősöm nagyon rossz passzban van, amiért nem talál állást, sőt, magát sem túl könnyen.

A szerint pszichésen produkálom a temporary hangelvesztéssel és fulladozással járó torokgyulladásom.

Igen, lehet.

Csak

1. ne legyen több forduló.
2. ne kelljen megtudnom, mi az az assessment centre.
3. ne bukkanjon fel több fejvadász az életemben.

Ha ez a három kívánságom teljesül, a fojtogató rontás is elmúlik.

Tegnapi sztori:

A harmadik gyerekét két hét múlva szülő gyerekorvos kismama és a 2 gyerekkel rendelkező belgyógyász anyuka nyilatkozik a tévedésből megműtött bácsi esetéről: hát ilyen mindig volt, mindig lesz, ezt most itt csak azért fújták fel, mert valakinek a valakije volt.
Nagyjából így, ennyi, téma lezárva. Mit lehet tenni.

És ha majd nálad tévednek, anyuci??? Gondolkozzál ezen.

Kezdek nagyon rosszkedvű munkanélküli lenni. Jó lenne úgy kapaszkodni valakibe/valamibe, hogy nem én húzom magammal le, hanem ő föl. Pillekönnyű akarok lenni, de ólomlábaim vannak. A fülem is, még a szempillám is ólomsúlyú.

Vettem egy jobbos és egy balos hálózsákot, amiket össze lehet cippzárazni, így ha majd ketten megyünk hálózsákosnyaralni, dupla múmia leszünk. Másfél év múltán is kicsit furcsa, hogy két személyben lehet gondolkozni.

E terhes.

Ők innentől három személyben gondolkoznak.

10 éve nem volt a kezemben semmi, amivel a létezését bizonyítsam és a nagyszerűségét alátámasszam a cégnek, amit éppen 20 éve worshipelek. Most van. Thx zsosz.


(ps: nem vagyok

én

Filippovna)

Nem segítik a cégek a nők munkavállalását
Hát ezt veszem észre...

Anyukám szerint súlyosan prosituált szőke lettem, és ma már én is úgy látom, inkább VV Györgyire hasonlítok, mintsem a tiszadobi Tracy Chapmanre. Egyik jobb, mint a másik. Csak egy kis melírt akartam. Lúzer of the year, 9500-ért.

Kivirágzott a hajnalka, bár továbbra se fut. Nem úgy a tűzbab, amit alig tudtam visszacibálni V. Miklós író teraszáról.

Öt éve nem jártam K-nál, aki most Oláh Ibolya Version Blonde hajjal ajándékozott meg. Nem is emlékezett rám az elején, aztán: emlékszem bazeg, te vagy az a szomorú, depressziós lány!!!

Kedves emberek, azon kívül, hogy munkát keresek, más nincsen. Igény esetén szivit küldök:)

A minap vásároltam egy magenta bugyit, magenta trikót és két másik bugyit is, amiken szórványosan előforul a magenta. És egy magenta kistáskát. A magenta klassz.

Vulevúúúvule, Vulevúúúvule.


Megtaláltam azt a rádiót, ahol tonnaszámra mennek az all time nagy kedvenc párizsi Dimitri zenéi, meg a remek páneklektikus duó, Arling és Cameron is.






Köszönöm az aggódóknak, hogy aggódnak. De az lesz, hogy ha ezen túl leszek, akkor utána sokkal jobb lesz minden.

Első nap az iskolában feeling, A első napja.

Én a széttett lábú, autóskesztyűs nőt ábrázoló repialvópólómban búcsúzom, ő meg elsiet a munkahelyre, ahova én akartam, hogy menjen. Pedig ő szabadon akart szárnyalni. Többek között. Meglesz még ennek a böjtje, Zsaklin.


P.S. kertészek: Tényleg le kell mosni a Biosectet permetezés után x idővel? Nincs ráírva, de ezt állítják.

Holnap egy jó hajnali vérvétel. Nem félek, nem, nem. Csak még sosem műtöttek meg semmivel, és ez az egész készülődés kiborít. Vagyis saját magamat borítom, let's face it.